Homeland második évad: “Előfordult-e már magával, hogy valaki része lett az életének, magával rántotta olyan dolgokat megtéve, amiket sosem tett volna meg? Amikről tudta, hogy helytelenek, de mégis megtette? Történt már ilyen magával?”
Miközben ezt néztem bevillant, és teljes mértékben megmagyarázta hogy miért is akarok én többet a Zolitól.
tudjuk hogy ő aztán semmi komolyat, mert ezzel kezdte, és én persze rábólintottam. Hiszen ismerem már évek óta, rengeteg közös cimboránk van, Dorci testvéreként tekint rá, tök gyakran jár hozzánk látogatóba, és anno amikor megismertük egymást sem alakult ki semmi vonzalom közöttünk. És egyáltalán! Vidáman éltük életünket egészen az őrület kezdetéig.
A Nagy Nyitóbulink után persze én azonnal el is döntöttem hogy jó lenne befejezni azt, aminek közösen nekikezdtünk. Meg is kérdeztem még aznaposan cseten, erre ő is hevesen bólogatott válaszul.
A kivitelezés kissé döcögősen indult, mert mire két nappal később megérkezett hozzánk, én már információ hiányában teljesen lemondtam az egész ‘kettőnkről’, kiikszeltem minden kommunikációs csatornát amin addig csüngtem, és duzzogva néztem a közvetítést otthon, kábé Dorka közvetített hogy jön-e, vagy mi van.
A szitu pedig a következő: ő több mint fél év érintetlenség után eljön a legjobb barátnőjét meglátogatni, nem mellesleg annak legjobb barátnőjét szeretné elvinni magához légyottra, mindezt úgy hogy nem beszélünk róla a hivatalosan, viszont meg kéne történnie. :-))
A pattot Dorci unta meg és oldotta fel, mert amikor ők kimentek dohányozni - és én továbbra is masszívan bambultam a tévét odabent - rákérdezett nála hogy akkor ugye mi megyünk, és ugyan vigyen már engem el onnan. Vissza is jöttek cigiből, megkérdezte hogy akkor indulnánk-e, én tövig pirultam, összepakoltam a kis útitáskámat, majd együtt be is húztuk az ajtót. A folyosón már kacarásztunk, hogy ezt egyikőnk sem gondolta volna. Visszaigazolásként én gondoltam rácsapok a fenekére, mondhatom mennyire nőiesre sikeredett. :-))
Elvitt magához, ahol egész este tovább tartott a kényes barátság. Felbontott egy üveg bort, tévézgettünk és hasonló ártatlan dolgok. Szerencsére pizsiosztásra valahogy megtaláltuk újra az éjszaka misszióját, és végül valami elképesztő lepedőgyűrést hajtottunk végre, alig aludtunk valamit! Tényleg még magamon is meglepődtem mivel egyébként nem tartom magam valami akrobatának, szóval hihetetlenül működik a kémia kettőnk között. Hol volt ez az ember eddig?!?!
A reggeli kanyar után pedig kaptam kávét és brióst, és ezzel azonnal szépen vissza is zuhantunk pár szinttel lejjebb a friendzone-ba. Mondta hogy így dél felé talán benéz a gyárba dolgozni valamit. Hazadobott, kocsiból kiszállva puszi-puszi. Furcsálltam, dehát legyen így.
A lakásba felérkezve még csak épp behúztam az ajtót magam mögött, jött is Dorka az infókért, de nem kellett kérdeznie, rá volt írva a történés az ábrázatomra, csak hatalmasat kacagott. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.