Éljen a belváros!

Magam vagyok, vidék flash. Ilyenkor van az ideje jókat nosztalgiázni a történéseken. Meg persze összenőni a laptoppal és a kis közösségeddel online, hogy ne érezd magad annyira árvának, meg nem értettnek és baszatlannak, mint ami igazából vagy.

Ha már eldöntöttem hogy leírom az eseményeket, akkor ennél jobb alkalom szinte nincs is, hogy visszamenjek kicsit időben pont arra a hihetetlenül tökéletesre sikerült bulira, ahol négyből négyen elkeltünk, mesebeli forgatókönyv alapján.

Ez a buli pénteken volt, én szerdán érkeztem haza. A lányok már vártak, nagy sikongatások közepette elmeséltük hogy kivel mi történt idén, satöbbi. Aztán amikor már kiörültük magunkat, akkor ideje volt a jelenbe plusz jövőbe tekinteni: irány az events fül a fészen.

És hoppá, mint a fény az éjszakában villant be A Farsangi buli!

Igen, a legjobb ruhatéma ami csak lehet, plusz itt van mellettünk a kolorban, még hernyózva is hazajön az ember. Nem akartam nagy felhajtást a welcome partira, csak pár jól gyűrődő cimborámat, sok piát, jó zenét, jó pasikat, plusz magamat életem leggyönyörűbb outfit-jében. :-)))

Persze azonnal kellett egy event-et kreálni és attendingolni. Meghívtuk azokat az embereket akik joggal megsértődtek volna ha nem teszünk így, viszont nem volt szanaszét hájpolva, úgyhogy korántsem kellett aznap egy fél színháznyi embert koordinálni.

Már délután beosztottuk a lányokkal hogy kié mikor lesz a fürdőszoba, hajcsavarás, Gilette-randi, köröm és társai.

Felszisszentettük az első pezsgőt a fasza éjszakára, ment a vihogás, fogadtuk a rengeteg lemondom-az-estét telefont. És aztán megérkezett Zoli. Mint utólag kiderült, az egyetlen vendég volt akit hívtunk, és meg is jelent! hehehe

Nagyon cuki volt, ajándékot is kaptam tőle, egy masnival átkötött csokor betekert spanglit - de szép!!! :-))

Aztán kábé innentől be is gyorsultak, az események, előkerült a pálinkás üveg, finiseltük a loknikat és a sminket, körbeszopkodtuk egymást hogy mennyire kurvajól is nézünk ki, fotóztunk rengeteget, minden poén végén egy-egy pezsgővel lekísért pálinka.

Letémferegtünk négyen a helyre, innentől már nem a saját emlékeim élnek.

Az tuti hogy Zoli és köztem nagyon bizsergett a levegő, de én ezt természetesnek vettem, csak a csajok kacarásztak egész este hogy vajon ebből mi lesz. A helyen azonnal kiszúrtunk egy fess társaságot a bárpultnál, Zoli remek érzékkel oda is könyökölt melléjük kérve az újabb üveg pezsgőt, innentől sima ügy. Dorci levadászta a legmagasabb és legszélesebb vállút és egész este egymáson csüngtek, miközben Marcsi egy másik egyeddel függőleges szeretkezést mutatott be a tánctéren. Mi valahogy Zolival csapongtunk a cigizős hely, és a két szerelmi fészek között, majd egyszercsak otthon találtuk magunkat. Ott még van egy flash-em, miszerint Zoli nyitja az ajtót, és az első látvány ami fogad az Marcsi legénye a konyhámban. :-)

Kiderült hogy ezek megunták az enyelgést, és Marcsi épp a bugyit-fogkefét cuccolja össze holt készen, mennek a sráchoz dugni. Mi ezt Zolival az ajándékom elfüstölésével vártuk meg a folyosón, de itt nekem már végem volt, snitt.

Lógattam a fejemet, Zoli a hullámcsatokat masszírozta ki a loknijaimból. hmm

Majd hamarosan helycserés támadás, mi besöpörtünk Dorci szobájába, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, valahogy kinyitottuk a duplaágyat, szereztünk takarót és hasonló kellékeket, és innentől gondolom már csak egy dolog maradt, a levetkőzés!

Következő emlékem az, hogy tök meztelenek vagyunk, részegen vigyorgunk egymásra és csendben valami kibaszott jót pettingelünk, miközben az időközben hazaérkező Dorci a szobája csukott ajtaja mögül mondja, csak mondja az éjszaka ő részét. Pörög a konyhában, hatszor elmond mindent, közben Zoli kaján vigyorral a fején folytatja a testem felderítését, és “Aha!” meg “Wow, tényleg?!” Joker-válaszokkal fűzi tovább barátnőnk monológját. Priceless!!

Végül persze mindenki elcsendesedett, Dorci kábé abban a percben ahogy vízszintesbe került, mi pedig megegyeztünk - azaz kijelentettem hogy nem kéne itt recsegtetni hajnalig a más ágyát, szóval mi is lehanyatlottunk.

Másnap reggel: cirógatva ébredés! Azt hittem a mai világunkban már ez is kihalt, szóval egy röpke fél nap alatt bőséggel ment fel a már több éve ismert barátom indexe! hihi

Felkelt kávéért, Dorci már az ajtó másik végén készítette a magáét, de szerintem még mindannyian be voltunk rúgva.

Nagy röhögések közepette ecsetelte barátnőm újra hogy akkor mikre is kell emlékezni, kiderült hogy emberünk neve Béla, és még közös fotó is van. Zoli kiment a mosdóba, miközben mi ‘Megvolt?’ ‘Igen!’ félkacsintásokkal leadtuk egymásnak a leglényegibb elemét a szitunak, majd omoltunk tovább. Emberem összevakarta magát, és még valahogy futotta az erejéből egy úti-cigi elkészítésére is, majd eltávozott. Persze nem maradtunk semmiben. Dorcival vártuk a csajbanda harmadik tagjának befutását, egyrészt hogy ő szarrá röhöghesse magát Marcsi fején miközben én leadom a sztorimat, másrészt mindkettőnket evett a penész hogy feléjük mi volt. Sajna ezzel egész este hétig várni kellett, mert Marcsi az egyetlen, aki dolgozik is a bandából, és a sráctól rögtön a gyárba ment.

Nyolc is volt már mire hazavánszorgott, dehát alig húzta magát, érthetően! Csabi elvitte magához valahova Budára, és bepótoltatta Marcsival az eltelt bő fél év szexmentességet egy laza éjszaka alatt. Csak elég annyit, hogy barátnőnk fél óra (!) alvás után indult el dolgozni, nem irigyeltem a kollégáit! ehehe

Sajna a nagy sztoriegyesítés pillanatáról Dorka lemaradt, mert már bő húsz perce nem tudta letenni a telefont a frissen lőtt lovagjával, érlelődött A Randi.

Szóval így történt hogy négyből hárman aznap szúrtunk, a csapat negyedik tagja pedig official bepasizott.