Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Éljen a belváros!

www.facebook.com/eljena.belvaros

Címkék

2013.06.27. 14:07 éljenabelváros

nappalom

Imádok nappal inni!! Az valami csoda. Mindenki figyeli, hogy mitől van ilyen elbaszott jó kedvem. Nekilátok szeretni az embereket, feljavul a tánc,- és énektudásom. És hol van még az éjszaka?!44?

Fuckyeah!

Szólj hozzá!


2013.04.09. 23:17 éljenabelváros

Túlélni a nyuszit

Huh, azért kemény volt ez az elmúlt másfél hét, most kezdek visszatérni az életbe.

Aztakurva.

Húsvét vasárnap este átgördültem Táblavégére Gyurihoz, szakadt az eső, ő meg persze késett. Épp túrtam a táskámban extra ruhákért, amikor megjelent, és én akkor még nem tudtam, de az volt a kapcsolatunk csúcspontja.

Megörültem hogy látom, ment a nagy ölelkezés, ő már azért eléggé oda volt. Aztán elindultunk a szakadó esőben a haverjához akinél pecózott, ott már össze is verődött a társaság, szisszentek a sörök.

Ezzel kábé össze is tudom foglalni a hetet.

Minden nap szénné vedeltük magunkat, csak különböző helyeken, épp attól függött hogy kit látogat meg Gyé rövid itthoni léte alatt. Emlékszem Húsvét hétfőn át kellett tenni a székhelyünket húsz kilométerrel arrébb, és én alig tudtam kikelni az ágyból. Valahogy összepakoltam, elhagytuk a helyszínt és elmásztunk az egy háztömbbel arrébb lévő buszpályaudvarra, ahol ki is derült hogy még egy óra a kövi busz. Beültünk a helyi restibe, ott ő már rögtön sör, én szigorúan szóda, kóla. Szarul lettem még így is.

Na, aztán mentünk a buszra, én még vagánykodtam is hogy kitisztítottam a szutykos resti wécéjében tegnapot, de a huszonöt perces busz út végére már zöld volt a fejem, és előre kellett ülnöm és mondani a buszsofőrnek hogy helyzet van. Nyitotta az ajtót a lámpánál hogy lélegezzek, én tovább koncentráltam, persze menekülőútként megláttam a sofőr melletti műanyaggal kibélelt kukát, satöbbi.

Hatalmas jógázás közepette végül nem történt katasztrófa, de ez remekül jellemzi a Húsvéttel kezdődő múlt hetemet. Aztán persze rögtön mentünk a kocsmába egy gyógysörért, amíg vártuk hogy a haver vigyen minket tovább a házához kocsival.

De közben semmi beszélgetés, vagy örömködés, csak koncentrálás a sörre, meg hogy milyen a város, meg ilyen lényegtelen baromságok. Meg a haverjai is, ugye, engem nem ismernek. Ha iszunk, nem tudnak, de nem is akarnak megismerni. Mint hogy ha kikukáztam volna simán egy hetet az életemből, csak valahogy felmászott a tavaszváró testemre három kiló sörhas.

Nem tudom hogy lehetünk ennyire bénák, hogy nem tudunk szakítani. Se ő, se én. Közös témánk, közös zenénk, semmink nincs. Együtt éltünk egy évig, ami tényleg remekül működött, főztünk, tévéztünk, de ennyi.

Este már pálinka, sör, ötfás biliárd, összeveszés a helyiekkel, zenegép, sonka, pálinka, bableves, sör.

Mindegyik napom ilyen volt, csak más arányokkal. Elképesztő.

Hja, és ami a legszebb hogy valamelyik félrészeg állapotban benyögte hogy ő úgy szeretne felnevelni egy kislányt. Hát úristen. Milyen szép alapokra raknánk! Csak csóválom a fejemet.

Visszajöttünk szombat estére, de itt már ilyen összeveszések, tovább romlott a hangulat.

Minden napunk úgy telt el, hogy ő vitt engem körbe a cimboráinál, szüleinél (!!) mint a csaját, de én egyáltalán nem éreztem azt hogy mi együtt vagyunk. Néha rámvigyorgott, töltötte a következő alkoholt, sztorizgattunk az épp aktuális hallgatóságnak, de ennyi.

Létezhet az, hogy valakinek ez megfelel kapcsolat gyanánt? Vagy jó szobatársak vagyunk és így most megpróbál letengetni egy életet?

Ettől a szenvedéstől csak fogom a fejemet. Tök örülök hogy visszament még repetázni pár napot vidékre, de sajnos még pár nap a gépe indulása előtt, és persze az elbocsátó szép üzenet még előttem van...

 

Szólj hozzá!


2013.03.31. 01:45 éljenabelváros

Sok locsolkodót!

Ma van az a nap, amikor fenemód boldognak kellene lennem, mivel az elméleti kapcsolatom leszállt Lisztferin. Február elején búcsúztunk el egymástól.

Fura. Minden furcsa. Örülnöm kéne, és persze jó lesz meg minden, dehát azért valljuk be a szerelem már elpárolgott valahova, és amíg még együtt laktunk is inkább voltunk lakótársak mint párocsa. Mondjuk azért ez is valami, mert engem elviselni igen nehezen lehet.

Húztuk is idáig, de hogyan lesz tovább?

Én úgy döntöttem hogy hazajövök, ő pedig maradt kint. Még a kibaszott internet elérése is berohadt, hogy esetleg tudta volna tartani bennem a lelket.

Emlékszem hazautazásom előtt egy héttel rájött hogy én most tényleg el fogok menni, és nekilátott hiányolni, ölelgetni. Aztán könnyes búcsú és ígéretek felszállás előtt. Hogy majd együtt elutazunk valami harmadik helyre, és nem is fogunk úgy eltűnni egymás elől, mint ahogy persze végülis sikerült.

Ma is persze leszállt délben, és nemhogy pödörne hozzám vidékre, neem, még valakikkel el kell töltenie egy éjszakát Pesten. Akkor, amikor én nyilván nem vagyok ott. Akkor, amikor több hónap rimánkodás, zsarolás, durci, és egyéb eszközökkel próbáltam elérni hogy foglalkozzon velem, cseteljen, írjon meg egy kibaszott levelet, de semmi meghatározó nem történt, csak annyi hogy most az országban van. Jó persze talán nem vagyok vadbarom, nem a rinyálástól várom el hogy első dolga hozzám vezessen. Ez is olyan fura, miért nem jön?

Jó persze valljuk be nem én voltam a kapcsolatok mintaképe mióta elváltunk egymástól, de én mindig írtam neki, rebegve vártam a választ - csak pár rövid sort bármiről - és most is már rajta lennék a témán, dehát téma, az nincs.

Vagy most lesz az, hogy szakítunk, és ezért fogok holnap három órát fordítani tömegközlekedéssel 80 km megtételére?

Nem, még ha tudom hogy bizton robogunk efelé, elég lesz akkor lejátszani, amikor egy hét múlva lelép.

Nekem most szeretgetésre, érzelmekre, és egy kurvajól eltöltött hétre van szükségem sok ölelgetéssel.

Eléggé hullámoznak az érzelmeim itthon, és az hogy leírom a történéseimet egyelőre nem segített ezen.

Foglaljuk össze. Járok a Gyurival, aki úgy megérkezett kis hazánkba, hogy holnap este látom csak. Kezdenék valamit Zolival, de ő olyan szinten be van süppedve a saját élete szarkupacának a mélyére, hogy hatalmas ívben tojik rám és csak kesereg. Vannak még ilyen visszatérő volt szeretőim sallangok mint például Tomi, akinek kedvenc hobbija hogy felcsönget hozzám, megkínáltatja magát két-három cigi erejéig az én dobozomból, rájön közben hogy éhes szomjas, és ha esetleg nincsenek otthon a lányok akkor még a farkát is meglobogtatja köszönet nélkül.

És persze mivel a kibaszott belváros közepén lakom nem nehéz felém járni.

Szerintem ezektől az extra köröktől talán próbálom magam kelendő kurvajó nőnek hinni, de az igazság az, hogy csak a véremet szívják és a ráncaimat mélyítik.

Szeretnék végre valakit, akinek nem csak jó vagyok, hanem kibaszottul kellek is.

Szólj hozzá!

Címkék: picsogás


2013.03.29. 00:00 éljenabelváros

Az Első Olyan Éjszaka

Homeland második évad: “Előfordult-e már magával, hogy valaki része lett az életének, magával rántotta olyan dolgokat megtéve, amiket sosem tett volna meg? Amikről tudta, hogy helytelenek, de mégis megtette? Történt már ilyen magával?”

Miközben ezt néztem bevillant, és teljes mértékben megmagyarázta hogy miért is akarok én többet a Zolitól.

tudjuk hogy ő aztán semmi komolyat, mert ezzel kezdte, és én persze rábólintottam. Hiszen ismerem már évek óta, rengeteg közös cimboránk van, Dorci testvéreként tekint rá, tök gyakran jár hozzánk látogatóba, és anno amikor megismertük egymást sem alakult ki semmi vonzalom közöttünk. És egyáltalán! Vidáman éltük életünket egészen az őrület kezdetéig.

A Nagy Nyitóbulink után persze én azonnal el is döntöttem hogy jó lenne befejezni azt, aminek közösen nekikezdtünk. Meg is kérdeztem még aznaposan cseten, erre ő is hevesen bólogatott válaszul.

A kivitelezés kissé döcögősen indult, mert mire két nappal később megérkezett hozzánk, én már információ hiányában teljesen lemondtam az egész ‘kettőnkről’, kiikszeltem minden kommunikációs csatornát amin addig csüngtem, és duzzogva néztem a közvetítést otthon, kábé Dorka közvetített hogy jön-e, vagy mi van.

A szitu pedig a következő: ő több mint fél év érintetlenség után eljön a legjobb barátnőjét meglátogatni, nem mellesleg annak legjobb barátnőjét szeretné elvinni magához légyottra, mindezt úgy hogy nem beszélünk róla a hivatalosan, viszont meg kéne történnie. :-))

A pattot Dorci unta meg és oldotta fel, mert amikor ők kimentek dohányozni - és én továbbra is masszívan bambultam a tévét odabent - rákérdezett nála hogy akkor ugye mi megyünk, és ugyan vigyen már engem el onnan. Vissza is jöttek cigiből, megkérdezte hogy akkor indulnánk-e, én tövig pirultam, összepakoltam a kis útitáskámat, majd együtt be is húztuk az ajtót. A folyosón már kacarásztunk, hogy ezt egyikőnk sem gondolta volna. Visszaigazolásként én gondoltam rácsapok a fenekére, mondhatom mennyire nőiesre sikeredett. :-))

Elvitt magához, ahol egész este tovább tartott a kényes barátság. Felbontott egy üveg bort, tévézgettünk és hasonló ártatlan dolgok. Szerencsére pizsiosztásra valahogy megtaláltuk újra az éjszaka misszióját, és végül valami elképesztő lepedőgyűrést hajtottunk végre, alig aludtunk valamit! Tényleg még magamon is meglepődtem mivel egyébként nem tartom magam valami akrobatának, szóval hihetetlenül működik a kémia kettőnk között. Hol volt ez az ember eddig?!?!

A reggeli kanyar után pedig kaptam kávét és brióst, és ezzel azonnal szépen vissza is zuhantunk pár szinttel lejjebb a friendzone-ba. Mondta hogy így dél felé talán benéz a gyárba dolgozni valamit. Hazadobott, kocsiból kiszállva puszi-puszi. Furcsálltam, dehát legyen így.

A lakásba felérkezve még csak épp behúztam az ajtót magam mögött, jött is Dorka az infókért, de nem kellett kérdeznie, rá volt írva a történés az ábrázatomra, csak hatalmasat kacagott. :-)

Szólj hozzá!


2013.03.27. 21:30 éljenabelváros

A Buli

Magam vagyok, vidék flash. Ilyenkor van az ideje jókat nosztalgiázni a történéseken. Meg persze összenőni a laptoppal és a kis közösségeddel online, hogy ne érezd magad annyira árvának, meg nem értettnek és baszatlannak, mint ami igazából vagy.

Ha már eldöntöttem hogy leírom az eseményeket, akkor ennél jobb alkalom szinte nincs is, hogy visszamenjek kicsit időben pont arra a hihetetlenül tökéletesre sikerült bulira, ahol négyből négyen elkeltünk, mesebeli forgatókönyv alapján.

Ez a buli pénteken volt, én szerdán érkeztem haza. A lányok már vártak, nagy sikongatások közepette elmeséltük hogy kivel mi történt idén, satöbbi. Aztán amikor már kiörültük magunkat, akkor ideje volt a jelenbe plusz jövőbe tekinteni: irány az events fül a fészen.

És hoppá, mint a fény az éjszakában villant be A Farsangi buli!

Igen, a legjobb ruhatéma ami csak lehet, plusz itt van mellettünk a kolorban, még hernyózva is hazajön az ember. Nem akartam nagy felhajtást a welcome partira, csak pár jól gyűrődő cimborámat, sok piát, jó zenét, jó pasikat, plusz magamat életem leggyönyörűbb outfit-jében. :-)))

Persze azonnal kellett egy event-et kreálni és attendingolni. Meghívtuk azokat az embereket akik joggal megsértődtek volna ha nem teszünk így, viszont nem volt szanaszét hájpolva, úgyhogy korántsem kellett aznap egy fél színháznyi embert koordinálni.

Már délután beosztottuk a lányokkal hogy kié mikor lesz a fürdőszoba, hajcsavarás, Gilette-randi, köröm és társai.

Felszisszentettük az első pezsgőt a fasza éjszakára, ment a vihogás, fogadtuk a rengeteg lemondom-az-estét telefont. És aztán megérkezett Zoli. Mint utólag kiderült, az egyetlen vendég volt akit hívtunk, és meg is jelent! hehehe

Nagyon cuki volt, ajándékot is kaptam tőle, egy masnival átkötött csokor betekert spanglit - de szép!!! :-))

Aztán kábé innentől be is gyorsultak, az események, előkerült a pálinkás üveg, finiseltük a loknikat és a sminket, körbeszopkodtuk egymást hogy mennyire kurvajól is nézünk ki, fotóztunk rengeteget, minden poén végén egy-egy pezsgővel lekísért pálinka.

Letémferegtünk négyen a helyre, innentől már nem a saját emlékeim élnek.

Az tuti hogy Zoli és köztem nagyon bizsergett a levegő, de én ezt természetesnek vettem, csak a csajok kacarásztak egész este hogy vajon ebből mi lesz. A helyen azonnal kiszúrtunk egy fess társaságot a bárpultnál, Zoli remek érzékkel oda is könyökölt melléjük kérve az újabb üveg pezsgőt, innentől sima ügy. Dorci levadászta a legmagasabb és legszélesebb vállút és egész este egymáson csüngtek, miközben Marcsi egy másik egyeddel függőleges szeretkezést mutatott be a tánctéren. Mi valahogy Zolival csapongtunk a cigizős hely, és a két szerelmi fészek között, majd egyszercsak otthon találtuk magunkat. Ott még van egy flash-em, miszerint Zoli nyitja az ajtót, és az első látvány ami fogad az Marcsi legénye a konyhámban. :-)

Kiderült hogy ezek megunták az enyelgést, és Marcsi épp a bugyit-fogkefét cuccolja össze holt készen, mennek a sráchoz dugni. Mi ezt Zolival az ajándékom elfüstölésével vártuk meg a folyosón, de itt nekem már végem volt, snitt.

Lógattam a fejemet, Zoli a hullámcsatokat masszírozta ki a loknijaimból. hmm

Majd hamarosan helycserés támadás, mi besöpörtünk Dorci szobájába, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, valahogy kinyitottuk a duplaágyat, szereztünk takarót és hasonló kellékeket, és innentől gondolom már csak egy dolog maradt, a levetkőzés!

Következő emlékem az, hogy tök meztelenek vagyunk, részegen vigyorgunk egymásra és csendben valami kibaszott jót pettingelünk, miközben az időközben hazaérkező Dorci a szobája csukott ajtaja mögül mondja, csak mondja az éjszaka ő részét. Pörög a konyhában, hatszor elmond mindent, közben Zoli kaján vigyorral a fején folytatja a testem felderítését, és “Aha!” meg “Wow, tényleg?!” Joker-válaszokkal fűzi tovább barátnőnk monológját. Priceless!!

Végül persze mindenki elcsendesedett, Dorci kábé abban a percben ahogy vízszintesbe került, mi pedig megegyeztünk - azaz kijelentettem hogy nem kéne itt recsegtetni hajnalig a más ágyát, szóval mi is lehanyatlottunk.

Másnap reggel: cirógatva ébredés! Azt hittem a mai világunkban már ez is kihalt, szóval egy röpke fél nap alatt bőséggel ment fel a már több éve ismert barátom indexe! hihi

Felkelt kávéért, Dorci már az ajtó másik végén készítette a magáét, de szerintem még mindannyian be voltunk rúgva.

Nagy röhögések közepette ecsetelte barátnőm újra hogy akkor mikre is kell emlékezni, kiderült hogy emberünk neve Béla, és még közös fotó is van. Zoli kiment a mosdóba, miközben mi ‘Megvolt?’ ‘Igen!’ félkacsintásokkal leadtuk egymásnak a leglényegibb elemét a szitunak, majd omoltunk tovább. Emberem összevakarta magát, és még valahogy futotta az erejéből egy úti-cigi elkészítésére is, majd eltávozott. Persze nem maradtunk semmiben. Dorcival vártuk a csajbanda harmadik tagjának befutását, egyrészt hogy ő szarrá röhöghesse magát Marcsi fején miközben én leadom a sztorimat, másrészt mindkettőnket evett a penész hogy feléjük mi volt. Sajna ezzel egész este hétig várni kellett, mert Marcsi az egyetlen, aki dolgozik is a bandából, és a sráctól rögtön a gyárba ment.

Nyolc is volt már mire hazavánszorgott, dehát alig húzta magát, érthetően! Csabi elvitte magához valahova Budára, és bepótoltatta Marcsival az eltelt bő fél év szexmentességet egy laza éjszaka alatt. Csak elég annyit, hogy barátnőnk fél óra (!) alvás után indult el dolgozni, nem irigyeltem a kollégáit! ehehe

Sajna a nagy sztoriegyesítés pillanatáról Dorka lemaradt, mert már bő húsz perce nem tudta letenni a telefont a frissen lőtt lovagjával, érlelődött A Randi.

Szóval így történt hogy négyből hárman aznap szúrtunk, a csapat negyedik tagja pedig official bepasizott.

Szólj hozzá!

Címkék: buli


2013.03.26. 00:18 éljenabelváros

A hétköznapok döcögése

- Na, folytathatod DORCI!

- NE NEVEZZ A NEVEMEN!

- MAJD ÁTÍROM!

- Na. Szóval az a legnagyobb rettegésem, hogy a krisztusi kor megéltével eljutok majd arra a szintre bazmeg, hogy szingliként a leggecijobb lenni. Mert ezek a próbálkozások, ezek a kemény egy, és két hónapos kapcsolataim visszavetnek az élettől mindig fél évre.

- Hova tetted a SZOTYIT??

- Szotyit? Ide.

- Nagyon kell! Szóval az lesz a tutkeráj - hja persze kivéve a Marcsi. Na de nem baj, majd mi ketten maradunk egymásnak.

- :-)) Katira is számíthatsz.

- :-))) Háhá, Kati, akit még nem is ismerek? Oké. Na, majd ha elkezdünk lepukkanni, akkor majd előszedjük egymást. És alakítunk egy ilyen öreg szinglik közösségét. Körpelenkázás, meg ilyenek.

- Áhj nagyon rossz.

- Nagyon rossz.

- Miért nem lehet, érted, miért nem lehet? És mindig beigazolódik az az elgondolásom, ami szerint aki harminc feletti pasi és egyedül van az bazmeg flepnis.

- Milyen?

- Hát hülye.

- Hja. Zoliban is van egy ilyen eléggé nagy vonó bazmeg.

- Hogy?

- Hát ez a “Remete vagyok” vonal. Gyuri szintén hülye.

- Mostanában akikkel összejövök faszik mindegyik ott tart, hogy “Mer’ az apám.” - mármint a sajátjuk.

- Télleg? De miért?

- Nemtom. Mert a saját elbaszott életüket az apjuknak aposztrofálják. Kell egy felelős.

- És az a... lehet hogy ez az a burkolt “gyereket akarok!” hullám?

- Neeeeeem. Nem. Ez a nem-tartok-sehol, és “kell keresnem valakit, akire ezt ráfoghatom” hullám.

- De bazmeg hogy ha ez a trend - márpedig eléggé úgy tűnik hogy ez a trend - akkor azért még vagyunk egy jópáran! Nem? Vagy ez mindig is ilyen kibaszott tetves nehéz volt? Vagy ha nem gyűrűzteted meg magad az első egy évnél hosszabb kapcsolatoddal, akkor utána már el vagy baszva?

- Szerintem igen. Ha nem akkor is, csak akkor más a gyerek fekvése.

- Igen? Mit?

- Hát más. Érted azt sem akarom hallgatni hogy “Hálás lehetsz, hogy izé...

- “...kaját adok a szádba, miközben te kitoltad a gyerekemet.”

- Igen!

- Ahjjjm. Hja, az durva (tudjuk ki). Tegnap pont nem voltál, bent voltál a szobádban. Marcsi: Hírek! Aszondjahogy:

“- Micsoda? Elváltak? Elvált a nő a férjétől a méretei miatt.

Mondom: Mi? Túl nagy volt neki? Aszondja: Hja nem, túl kicsi. Mondom: Miez? Indiában? Aszondja neem, Dél Koreában, vagy valami faszság. De három évig házasok voltak, és a házasságuk napján szúrtak először. És hogy a csávó nem szereti Az Eszközöket! Érted. ;-) És három évig éltek kapcsolatban, és most ezért szakítanak.”

Érted, Marcsi ilyeneket talál nekem a neten. :-)) Fresh és aktuális információ!

De hogy Gyurival mit fogok csinálni??

- Nemtom.

- Miért, és amilyen ütemben kelek el bazmeg? Áh. Még örülhetek hogy valaki fél évente megsimogatja a buksimat. =Gyuri

- És tudod mi a fura ebben a fejfájásos sztoriban? Most kezd itt flashback-elni az agyam. Hogy mondtam tegnap, mert tegnap arra ébredtem, hogy kurvára fáj a fejem. Mondjuk ekkorra...

- Dehát neked is fáj a fejed tőle bazmeg! Nem lehet, hogy a lakásában, ott van valami baj?

- És akkor, és akkor mondtam, hogy nincs levegő, vagy a faszom se tudja. És akkor ő meg azt mondja, hogy “Nem lehet, hogy én már nem érzem jól magam vele, és ezért fáj a fejem?”  Tehát akkor neki meg azért fáj, mert nem érzi jól velem magát?


Mindeközben a rádió bömbölteti a szart magából, ma van a Boldogság napja, plusz még a Klaudiáké.


- Ez rosszabb mint a Valentin nap bazmeg.

- Mert ő érted, ő elmondja, hogy kivizsgálták és nem jöttek rá hogy mi baja van, majd én azt mondom hogy fáj a fejem, amiben ő elvileg specialista, mert állandóan fáj a feje. Akkor most már az van, hogy nekem azért fáj a fejem, mert nem akarok vele lenni? Nem érzem jól vele magam?

- De persze megint összerak bazmeg egy olyan konspirációt, amiben te vagy a hibás, és te vagy a hunyó, miközben ő is kurvára ugyanazt csinálja. És erre persze neked kell reagálnod. Ezekre az agymenésekre. Totál bazmeg ketten vagytok ebben is. Nna. Szotyizzunk.

- :-))

- És visszaírtál Lillának, hogy most honnan veszi ezt a Baby Boom dolgot?

- Nyá, visszaírtam, de már nem tudom felidézni.

- Hogy lehet ilyen hülye bazmeg? :-) De ez is csak ilyen vihar-a-biliben dolog, nem? Nehogymár azt mondja hogy egy hét után felcsinálódik. Hát baze már végigszúrta fél Budát!

- De most örül!

- Szerelemgyerek bazmeg. Remélem karácsonyra születik. :-)))

- Pfffff :-)

- És tényleg. De nem baj, de legalább lesz egy Joker kártyája hogy miért kövér. :-)) Nem?

- :-)) Igazi jófejek vagyunk.

- Hát te szívod a vérét mindig, hogy nem érted hogy hogy tud összeszedni bármilyen csávót! Pláne olyat, aki felcsinálja.

- Figyejmá! Marcsi - vagy hogyismondjam - Lilla már nagyobb, mint a Marcsi, nem?

- De ő szőke.

- De a Marcsinak legalább az alakja homokóra, meg vannak csöcsei.

- Hja. De azért a Lilla eléggé kitanulta a város csínyját-bínyját, nem? Figyi, most amikor ő itt volt, hogy hagyta ki azt az információt, hogy egy tízpontos edző a főbérlője?!?! Vagy neked susogta?

- Nem akarta még mondani.

- Ugyanmár, azt is elmondja hogy milyen alakút tojt reggel! És kiposztolja. :-))

- Muhaha -


Szólj hozzá!

Címkék: csacsogás


2013.03.20. 15:08 éljenabelváros

És akkor őrüljünk meg

Elmondom én hogy kezdődött!

Még jó, hogy most is itt vagyok agyban, az elején.

Igazából egy hónapja, de akkor még nem tudtuk, vagy igen, csak lemaradtunk a dokumentálásról. De az események folyama csak árad, és én már nem tudom fejben tartani.

A világ vicce blogot indítani most, amikor már tökre nem ezt a kort éljük, de hátha jól esik majd írni! Meglátjuk.

Ma is felkelünk Dorcival reggel, és azt hittük hogy ez egy ugyanolyan lófasz szerda - vagy ha nem akarok nagyon mellé lőni - hétköznap. De persze az, szóval semmi extra, csak a harmadik kávénk környékén kaptunk egy olyan infót, hogy talán a Lilla terhes. Egy hét pink szerelem után. Lehet hogy nem, csak tök kasu hozzá. Elképesztő! Ezeket le kell írnom, hátha húsz év múlva a focicsapatnyi gyerekemmel együtt kacagunk majd rajta. :-))))

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása